Pannonhalmai Bencés Apátság

Az Aranypatkó Fogadóból minössze 10 perc alatt elutazhat Pannonhalmára, mit 1996 óta a Világörökség részeként tartanak számon.

A bencés rend 996-ban, Tours-i Szent Márton tiszteletére alapított monostora egyidős a magyar államisággal. A monostor az alapító Géza fejedelem szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának egyik keleti hídfőállása lett, kulcsszerepet játszott a kereszténység terjesztésében Közép-Európában. A természeti környezetébe illeszkedő Pannonhalmi Főapátság tükrözi a rend ezeréves történeti múltra viszszatekintő fejlődését. A monostor jellegzetes elhelyezkedésében, egyedi struktúrájában, táji kapcsolatrendszerében összefonódik a természeti és az épített környezet. Ez a harmónia a bencés rend megalapítása óta jellemzi apátságaikat. A ma is Szent Benedek Regulája és az „Ora et labora!” („Imádkozzál és dolgozzál!”) jelmondat alapján működő szerzetesi közösség egyedülálló folytonossággal tartja fenn a bencés kultúra egyik központját. A Pannonhalmi Főapátság a bencés hagyományokat követő, klasszikus monostorelrendezés nagyrészt épen maradt példája hazánkban. Az apátsági épületek, a bazilika, az oktatási épületek, a Boldogasszony kápolna, és a Millenniumi kápolna különböző korok üzenetét őrző együttesében a sokféleség egysége valósul meg. A 11. századi román és korai gótikus stílusú altemplomra épült apátsági templomot a későbbi korok későgót, reneszánsz, valamint neogót elemekkel gazdagították. A bencés szerzetesi templomnak épült Pannonhalmi Bazilikát a ma is itt élő szerzetesközösség  használja.
  
A külső és belső arculata az egymást követő építési korszakok során formálódott. 2011-ben megkezdett rekonstrukciója során, a térelrendezés megújításakor, a közösség liturgikus és teológiai szempontjait választották vezérelvnek, annak érdekében, hogy a Szent Benedek nyomán másfél évezrede fennálló szerzetesi életforma továbbra is a csendből és az imádságból táplálkozhassék. A templomot és a déli oldalára épült kerengőt a különleges szépségű Porta Speciosa (a templom déli főkapuja) köti össze.
 
A kerengő melletti keleti épületszárnyban lehetett a káptalanterem, a déli oldalon volt a refectorium (ebédlőterem), emellett pedig a melegedőszoba (mivel a középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat). A nyugati szárnyban műhelyek és írószobák (scriptorium), az emeleten a hálóhelyiségek helyezkedtek el. A monostor ma is álló barokk részei közül az ebédlőterem érdemli a legnagyobb figyelmet. A klasszicista torony és a könyvtár épülete a 19. század első évtizedeiben épült, a gimnázium és a diákotthon (az úgynevezett „olasz” gimnázium) épülettömbje pedig a 20. században.
 
Az apátság értékét tovább emelik gazdag művészeti és tudományos gyűjteményei. Kiemelkedő értékű könyvtára több mint háromszázezer kötettel rendelkezik; a Főapátsági Levéltár számos értékes dokumentumának leghíresebb darabja a legrégibb magyar (és egyben finnugor) írásos nyelvemlék, a Tihanyi Bencés Apátság 1055-ös alapító oklevele. A monostor képtára, metszettára, numizmatikai gyűjteménye, régiségtára és kincstára szintén jelentős. Az apátsági birtok szerves része a gyógynövénykert, a kiterjedt levendulás, a gyógynövényház a levendula-lepárlóval, a teaházzal és a biomassza fűtőüzemmel. Az arborétumban több száz különleges fa- és cserje faj található. 
 
A szerzetesrend egyik legjelentősebb jelenkori tevékenysége, az ifjúság nevelése és oktatása mellett kiemelkedő jelentőséggel bír az apátsági birtokművelés is. Az apátsági szőlő- és borművelő hagyomány újrateremtése a régi apátsági birtokokon a szőlőtelepítési programmal kezdődött, majd a látogatható új pince és borház kialakításával folytatódott.